álom

2011.01.27. 21:59 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Reggel nem akartam felébredni. Tegnap este elhatároztam, hogy Róla fogok álmodni. És tényleg megjelent az álmaimban. Háromszor is találkoztam vele:

- kisgyerekként egy plüssmackót téptünk ki egymás kezeiből, és ordítoztunk egymással. Kiszakadt a maci karja, és elsírtam magam.  Odalépett hozzám, átölelt, arcát az arcomhoz dugta.

- kamaszok voltunk, és egymást átölelve álltunk a Bazilika előtt.

- felnőttként egy erdőben sétáltunk, kézen fogva. Majd megjavította a számítógépem egerét.

Mindig a homályból lépett elő, váratlanul. És váratlanul tűnt el ismét a homályban. 

...

Rettenetesen izgulok, már megint. Mert lehet, hogy holnap találkozunk. Félek, hogy amikor megölel és megpuszil, nem fogom tudni elengedni. Attól is félek, hogy józanul le fog magáról hámozni. Tudom, hogy ez lenne a helyes, de...

Szeretem.

 

érdemes volt...

2011.01.26. 12:42 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Érdemes volt hazaszaladnom ebédidőben :D Persze laptop azonnal, és postaláda. És öröm, mert észreveszem a nevét azonnal a bejövő üzeneteknél. :D

Félek, és hihetetlenül boldog vagyok. Pedig csak annyit írt: "most megszorítanálak". Válaszoltam: "persze, hogy ne kapjak levegőt. Ártottam én Neked?" :D

Wááá, macs ráült a kezemre :D

 

· 1 trackback

elvesztem, azt hiszem...

2011.01.25. 22:37 | gigiblogol | Szólj hozzá!

továbbra is sokat beszélgetünk és egyre mélyebbre jutunk egymásban mi lesz ha a mocsár mélyére süllyedünk? Egyre provokatívabbak a szavak, a kérdések, és nem akarok csapdába esni. Legszörnyűbb rémálmaim egyike, hogy kiadom az érzéseim, ő mélyen a szemembe néz, majd hangosan nevetve közli, hogy csak játék volt az egész. És fordítva is megtörténhet, ha én nem hiszek az ő érzéseiben. Miért ilyen nehéz ez? Miért izgat fel ennyire ez a játék? Miért akarom ennyire, hogy szeressen? Én miért szeretem ennyire? és miért félek elhinni, ha nem játék? 

Említette, hogy megtalálta a blogomat, egy pillanatra megállt bennem az ütő, és ami még rosszabb, spontán visszakérdeztem, hogy melyiket. Nem kellett volna. Mert most már tudja, hogy van több is. Főleg, hogy még húztam is vele, hogy sok van, mert grafomán vagyok. Sőt, róla is írok egyet. Kíváncsi -  én is az lennék - de nem fogom neki megmutatni ezt a blogot.  Elsüllyednék szégyenemben :D Vagy sosem mernék többet a szeme elé kerülni. Mondtam azt is, hogy az én lelkemnek mindig lesznek rejtett zugai.  (de még nem biztos).

Istenem, ha tudná, mennyire vágyom az ölelésére, a csókjára! És félek, hogy tudja. És félek, hogy ki is fogom mondani. És szeretném kimondani.

"- látlak (mondta M.)

- én is látlak (mondtam én)"

Tényleg, játszák még valahol az Avatar c. filmet?

 

beteg

2011.01.23. 10:47 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Lázas. Nincs jól. De dolgozik. A halála percében is dolgozni fog :( Megint rémképeket látok - és ha bekapott valamilyen halálos vírust? Annyira féltem :( Annyira szeretnék mellette lenni. Mikor a párom tavaly ősszel lázas volt, beparancsoltam az ágyba és azonnal hívtam az ügyeletes orvost. Súlyos, kétoldali tüdőgyulladása volt, másnap már fel sem tudott kelni. Etettem, itattam, pátyolgattam. Meggyógyult.  

Ugye Ő is meggyógyul? Szeretném megszeretgetni, megölelgetni, szeretnék odabújni hozzá, szeretném hűs kezemmel a homlokát simogatni. 

bizonytalanság

2011.01.23. 00:00 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Ez csak játék? Vagy vágy? Vagy szerelem? Hol húzódnak a határvonalak? K.-ért is meg tudtam volna halni néhányszor, de azt sosem éreztem, hogy mindent feladnék érte. Ha most M. azt mondaná, hogy szeret, azonnal felrúgnék mindent magam körül. De nem fogja mondani. Tudom.  

Furcsa álmom volt: kettesben voltunk, magához ölelt, majd finoman benyúlt a pulcsim alá. Hidegek voltak az ujjai, megborzongott tőle forró testem. Behunytam a szemem, suttogva kérleltem, még! Ekkor hirtelen megcsiklandozott, én pedig visítva elszaladtam (iszonyúan csiklandós vagyok). Nem jött utánam.

Rossz szájízzel ébredtem, mérhetetlen szomorú lettem. 

És ma este nem találtam sehol. Hogy nekem mi minden megfordult a fejemben! A balesettől kezdve a netszakadásig, a "biztosvalamivelmegbántottam" - tól a "koloncvagyokanyakánmert mindigzaklatom" - ig szinte minden. Nem mertem felhívni. 

meddig még?

2011.01.21. 23:35 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Meddig, meddig lehet bírni még? Halt már bele valaki abba, hogy túlságosan vágyott valakire?

 

olyan fáradt...

2011.01.20. 17:04 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Elég csak megpillantanom, már hevesen ver a szívem és fülig ér a szám. Annyira, hogy elrejteni se tudom túláradó örömöm. Iszonyúan érzékeny lehetek a feromonjaira. Vajon ő fogja az enyéimet? Állandóan ő jár a fejemben, és rettegek az érintésétől, félek, hogy testem remegése elárul, és elijesztem.

Elszállítottuk a hűtőt a város egyik végéből a másikba.  Pénzt nem akart a mamától elfogadni, mit adjak neki cserébe? Könyvet, vagy egy tálca süteményt? Még kitalálom. Most csak egy érett császárkörte volt nálam - letettem elé.

Aggódom érte. Vidámkodik, de látom a fáradt tekintetét. Ha megtehetném, befizetném őt a családjával együtt egy pihenős-pancsis-maszírozós hétvégére. És megkérném a feleségét, hogy ölelgesse már meg egy kicsit, azt hiszem, nagy szüksége lenne rá. Én nem merem (csak iszonyúan szeretném).

 

 

dilemma

2011.01.18. 23:11 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Szóval túlságosan szeretett, azért szaladt el.

Most  nem szalad el.

Akkor nem is szeret.

Vagy csak elfelejtett futni? 

Egyszerűen, csendesen

2011.01.18. 22:59 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Egyszerűen, csendesen. Boldognak érzem magam. Pedig nyakig ülök a szarban. De tuti megoldom. M. szelíd - vicces  jelenléte bearanyozza a napjaimat. Magához szoktatott. Mi lesz velem, ha megint "kiszalad" az életemből, mint harminc évvel ezelőtt? Nem merek belegondolni se. Azt mondta, azért hagyott ott, mert megijedt az érzéseitől. Hogy túlságosan szeretett. Hogy én voltam az első lány, akinek a csókjától remegett a lába. Hogy ezért nem felejtett el. Ha hazamegyek anyához, előkotrom a régi naplóimat. Kiváncsi vagyok, miket írogattam abban az időszakban. :D 

18 nap. Azóta tart. És nem akarom, hogy vége legyen.

Holnap találkozunk, megkértem, hogy segítsen egy hűtőszekrény szállításában (minden alkalmat meg kell ragadni).  :D

 

Két teljes óra

2011.01.17. 21:33 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Két teljes óra - ennyit töltöttünk ma együtt egy sörözőben, kávét, tonikot és szénsavmentes ásványvizet szürcsölgetve.

És beszélgettünk. Csak. Jól éreztem magam. És rettegek attól, hogy újra beleszeretek. Vagy még csak most szeretek bele igazán. Nem szabadna többet találkoznunk. Most nekem remeg a lábam, pedig hozzám se ér. De szeretne. Érzem. 

egy ölelés

2011.01.16. 00:52 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Reggel vele kezdem a napot, és este vele fejezem be. Neki mondtam el először, milyen gondok nyomasztanak. Általában kurva zárkózott vagyok, otthoni problémáimat se osztom meg soha mással. Neki - úgy éreztem, elmondhatom. Nem mondott fellengzős szavakat, nem kérdezett semmit. Próbált a maga sajátos módján jó kedvre deríteni. Sikerrel. És  teljesen meghatódtam, mikor megcsörrent a telefonom - ő hívott. És jött. És magához ölelt. Puha, meleg, óvó volt az ölelése. A mellkasába fúrtam a fejem, és szerettem volna örökre így maradni. Már nem láttam annyira feketének a világot.

K. továbbra is rendületlenül ír, követelőzően, szemrehányóan. Megírtam neki is, hogy mi történt a családban, hogy érzelmileg totál taccson vagyok, és hogy egyszerűen nincs erőm ahhoz, hogy a szemrehányásaira reagáljak. Reakció: szeretne hozzám bújni. Megírtam neki, hogy bocsi, de kivételesen most nekem van szükségem arra, hogy valakihez odabújjak.

Holnap

2011.01.11. 23:16 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Alig vártam, hogy este legyen, és újra beszélgethessünk. Késett, és összeszorult a szívem, csak nem mondtam valami bántót? Vagy túlságosan kimutattam az érzéseimet, és elijesztettem... Nem, ez nem valószínű... Hiszen csak hülyülünk...

Ha a szövegből - elmentettem - kiemelem a mosolygós szmájlikat, ott van a valóság... de lehet, hogy tévedek :D Imádom ezt a pasit :D

Holnap nekem kell mesélnem a múltamról, a múlt pasijairól. Nehéz lesz, mert nem szeretek magamról beszélni, de megpróbálom. Legfeljebb tövig rágom a körmöm, úgysem látja :D Írni sokkal könnyebb, ez a szerencsém. Bár most azt érzem, hogy szeretném közben látni az arcát, a szemeit. 

Klímaxos nosztalgia, hih... szeretnék vele minden ökörséget kipróbálni, mindent bepótolni, ami a múltból kimaradt. Lesz vajon rá időnk? Ez az utóbbi kérdés aggaszt a leginkább. Ha nem lennék ilyen beszari alak, sokkal könnyebb lenne. Már most a nyakába ugranék. 

Közben K. a világ legszebb szerelmesleveleivel és féltékenységével bombáz. Azt mondta, tudja, hogy más csapja nekem a szelet. Igen, - válaszoltam. - Fürtökben lógnak rólam a faszik.

Szeretnék fiatalabb, mulatságosabb és szebb lenni.

 

 

 

 

Úton egymás felé

2011.01.09. 22:40 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Cset-függő lettem, pedig megfogadtam, hogy egész nap be sem kapcsolom a gépet. Persze, hogy nem bírtam ki, és Ő sem, mert rögtön észrevett és máris egy fergeteges beszélgetés közepén találtuk magunkat. Múltkor a "nő - férfi barátságot", valamint "belefér - e a barátságba a szex" volt a téma, most azt játsszuk, hogy egyik nap én kérdezhetek tőle bármit, a másik nap ő tőlem. Végigzongoráztuk a "kedvenceket" - vers, film, könyv, zene, ilyenek, most a régi kapcsolatoknál, szerelmeknél tartunk. Sok vigyorgás, komolyodó beszélgetés. Nagyon izgi, ahogy szép lassan haladunk egy úton, és fogalmunk sincs arról, hol is fogunk kikötni. Megkérdezte, kötötte - e le férfi mostanában ennyi időmet. Azt mondtam, nem. Neki jólesett, én pedig elpirultam.

Még jó, hogy nem használunk webkamerát.

Párhuzamok

2011.01.09. 01:29 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Alig vártam, hogy este legyen, és jelentkezzen. Megkapta tőlem a róla készült fotót, én pedig tőle azt, ami rólam készült. Megint rengeteget hülyültünk, persze egyfolytában vigyorogtam mint a vadalma. Aztán...észrevétlenül - vagy tudatosan? - csúsztunk át flörtölésbe. 

Játék? Puszta évődés? Akkor is már kurva veszélyes. Mindkét oldalon felkorbácsolja az érzékeket. Aztán? Aztán mi lesz? Meddig lehet ezt büntetlenül csinálni? Minden esetre én már nyakig benne vagyok. Hamarosan elsüllyedek a mocsárban. De nem érdekel. Mert jó érzés. Nagyon jó.

Éjjel jelentkezett K. Már napközben több e-mailt írt, próbáltam szűkszavúan válaszolni, de nem hagyta annyiban. Most, ebben a percben is jött tőle levél. Tele kérdésekkel. Én pedig megteltem szorongással :(  Meg lelkiismeretfurdalással.


:D

 

A ma címszavakban

2011.01.09. 00:56 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Napközben: család

Este: M.

Éjszaka: K.

Kusza dolgok

2011.01.08. 23:17 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Hogy megcsaltam a párom, már tény. Szégyellem magam, de nem bánom egyetlen percét sem. De most úgy tűnik, a szeretőmet is meg fogom csalni. A klimax hülyít meg ennyire? Vagy mi van velem? Lassan már nem merek a tükörbe nézni. Vagy skizofrén lettem, ez az! Rühellem a dolgaim, közben akarom is őket. Rossznak érzem magam és boldogbüszkének. Egyszerre. Csak azt nem tudom, hogy fogok ennyi szálat kézben tartani úgy, hogy a családom se lássa a kárát. És ne okozzak másoknak fájdalmat. Mert pont azzal fogok fájdalmat okozni, hogy nem akarok fájdalmat okozni senkinek. Szép lassan beleőrülök ebbe az egészbe. Vagy már bele is őrültem, nem tudom.

A párom beteg, és azt mondta, nem szeretné, ha elhagynám. Én se szeretném elhagyni. Mert mikor megismertem és beleszerettem, egy ragyogó ember volt, és ezt sosem fogom elfelejteni. És ő a gyerekeim apja. Már csak ezért is tisztelem. Lassan teljes gondoskodásra szorul, a sorozatos agyi infarktusoktól elkezdődött a szellemi és fizikai hanyatlása, hogy hagyhatnám most magára? Huszonkét együtt töltött év áll mögöttünk. Szexuális életünk évek óta nincs.

Mikor férjhez mentem, azt hittem, már soha többé nem leszek szerelmes másba. Tévedtem. A második gyermekem születése előtt pár héttel feljött hozzánk a párom egy ismerőse, és egy perc alatt fülig belezúgtam.  De olyan szinten, hogy nem láttam, nem hallottam. Olyan erővel kapott el a vágy, amit még soha nem tapasztaltam. Iszonyú erőfeszítés kellett hozzá, hogy visszafogjam magam. Szívem szerint ott helyben hanyatt döntöttem volna az illetőt, és beleültem volna a... az ölébe. Pár hónap múlva már szeretők voltunk, szép történet volt, egyszer talán elmesélem. Ez a kapcsolat a mai napig tart - még nem zártuk le - bár  hetek óta mosolyszünet van.  De folyamatosan keres, az üzenetek jönnek megállás nélkül. Nehéz a szakítás, tizenéve tart, nagyon sok szép, közös élményünk van, és a szexuális életem is vele teljesedett ki. Életem legszebb együttléteit, az igazi orgazmusokat is neki köszönhetem. Mellette mindig nőnek éreztem magam. Azt hittem, örökké fog tartani. Feleségül akart venni, a gyűrűje most is itt van az ujjamon. De én nem vállaltam fel nyíltan őt, annak ellenére sem, hogy szerintem mindenki tudta a környezetemben, hogy mi az ábra. Nem tudom megmagyarázni, miért nem akartam legalizálni a kapcsolatunkat. Tuti az én hibám, aljasságom, bűnöm, önzésem, és még lehetne folytatni a sort.

Gyakorlatilag kettős házasságban éltem. Elfáradtam. Pihenni akartam. És ekkor megjelent Ő. Akiről most ez a blog szól. És most megint felfordult bennem minden fenekestől. A felnőtt énem már ordít, hogy azonnal hagyjam abba ezt az egészet, egy tisztességes nő nem így viselkedik. 

Nem akarok tisztességes nő lenni. :(

Holnap folytatom. Túl sok ez így nekem egyszerre. Fájdalmas magammal szembenézni.

Meg különben is, három pasival már nem bírok egyszerre.   

Egyfolytában vigyor :)

2011.01.08. 00:43 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Ilyen őrültséget, hajnali nyolckor randizni :)

Nem tehetek róla, de napok óta nem tudom letörölni a vigyort az arcomról :) Állandóan ő jár az eszemben, képtelen vagyok másra koncentrálni, és képtelen vagyok komoly képet vágni. Pedig közben folyvást nő bennem a feszültség. Én, aki hétalvó vagyok, napok óta éberen forgolódok az ágyamban :)

Nagyon vártam a reggelt.

Most is pontos volt, magamban teljesen meghatódtam tőle. A puszija is olyan jól esett, hogy szinte elbőgtem magam a vágytól.

Hülye vagy - mondogattam magamnak - öregasszonyként hogy vagy képes ilyen érzésekre?

A legborzasztóbb, hogy átlát rajtam. Szerintem minden rezdülésemet veszi. Mondhatok én akármit a felszínen, pontosan tudja, mi zajlik a mélyben. És ettől teljesen zavarba jövök, bizonytalanná válok. Persze próbálom én megjátszani az erőset és a bátrat és a határozottat, de egyre nehezebben megy.

Autóval nem tudtunk felmenni a hegyre, ezért gyalog indultunk neki. Néha magához ölelt, amitől még jobban zavarba jöttem. Én már végképp nem tudtam eldönteni, hogy ez a "barátnak" szólt csak, vagy...

Gyönyörű volt a táj, itt tartotta még magát a tél, minden csupa hó. A Stációk is a helyükön álltak, a kis kápolna ragyogott a reggeli napsütésben. Lefényképeztük amit akartunk, lopva lefotóztuk egymást is :) 

A visszafele úton sokat beszélgettünk. Mondtam neki, zavar, hogy sosem tudom, mikor gondol valamit komolyan, és mikor hülyéskedik. Csak nevetett, azt válaszolta, nem szereti ha könnyen kiismerhető. 

 

Bátorság

2011.01.06. 23:52 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Persze hogy ma is várt a cseten.  Hihetetlen, hogy ennyi is elég ahhoz, hogy boldog legyek. Tényleg nagyon örültem neki. Mint minden este. Azt mondta, hogy rossz kedve van, meg hisztis, de én felvidítottam. Holnap lesz egy kis ideje, elszaladunk Stációkat fotózni. Hátha feloldódik egy kicsit, és el tudja mondani, miért nem tud aludni. Kérdeztem én ma is, de tiltakozott, SOHA nem fogja nekem megmondani - írta. De engem érdekel. És érdekel a múltjából még sok minden. Nemcsak röhögcsélni szeretnék vele, hanem beszélgetni is.

Tudom, hogy valamiért fontos lettem/vagyok a számára. És tudni akarom, miért.

Jelentkeztem önkéntesnek egy ázsiai árvaházba. Nem tudom, lesz - e belőle valami, de nagyon el szeretnék menni. Tudom, mindig a szememre hányják a "világmegváltó gondolataimat", de akkor is szeretnék valami nagy és nemes dolgot csinálni a még hátralévő éveimben. Szeretem én az országomat, a családomat, a barátaimat, a munkámat, de a napi rutintól megőrülök, muszáj néha mást is csinálnom! 

És kicsit letisztulnának a körülöttem lévő dolgok. Mert így nem lehet élni, ahogy most élek. A 2. számúval is le kellene zárnom a függőben lévő kapcsolatunkat. Mert most nem érti, hogy mi van, és vár, és szenved. Hamarabb kiheveri, ha kimondom, hogy vége. Mert rég vége volt már, mielőtt ez a mostani akármi elkezdődött volna.

Kusza vagyok, érzem, és holnap megint egy erőpróba. 

" - szerettelek te marha!

  - tudom, azért is kellett  nagy bátorság ehhez a találkozáshoz"

Hááát... akkor bátorkodjunk még egy kicsit.

Jó érzés

2011.01.06. 13:12 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Nagyon szeretem, hogy esténként vár a cseten.  Mindig megnevettet, életre kelt. Izzik körülöttünk a levegő, pedig csak viccelődünk, hülyülünk. De a sok szövegelés rejt néha egy - egy komoly mondatot. Ami szíven üti az embert. 

Kopasz, hiányosak a fogai, és a sok melótól feketék az ujjai. És mégis vonz. Na, most vicceltem vagy komolykodtam? :)

De értelmes, okos, érzékeny, érdekes. És imád fotózni, mint én. És talán még neki is vannak álmai. Mert nekem még vannak. Így, öregedve is.

el nem küldött levél

2011.01.04. 23:02 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Túl vagyunk egy találkozáson meg sok-sok csetbeszélgetésen. És azt gondolom, itt kellene megállni. (Nem biztos, hogy komolyan gondolom.) Szóban nem mertem rákérdezni, Te szóban nem merted elmondani. Írásban miért könnyebb minden? Azt hiszem , éreztük mind a ketten, de ügyesen sikerült kikerülni a komoly beszélgetést. 

Féltem ettől a találkozástól. Féltem, hogy előjönnek a régi érzések. És előjöttek. És ilyenkor már nem tudom, mi a helyes. Jó lenne egy bizonyos határt betartani, akkor egy igaz baráttal több lennék. De az azt is jelentené, hogy színlelnem kéne. Nevetni, amikor sírni szeretnék, hülyéskedni, amikor éppen megszakad a szívem. Tudom, meg lehet csinálni. Azt hiszem, érted bármit vállalnék. 

Azt mondtad, kerestél. örültem volna, ha megtalálsz.

 

 

Nem értem magam

2011.01.04. 00:34 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Nem tudtam aludni az éjjel. Csak forgolódtam. Izzadtam. Aztán fáztam. Aztán ezer féle formában eljátszottam gondolatban a leendő randinkról. Aztán bekapcsoltam a gépemet és cikkeket olvasgattam a randizás "szabályairól", bakikról, meg egyéb marhaságok. Mi a fasz ütött belém, hogy így megkergültem? A párom békésen szuszog, mélyen alszik. A szeretőmet hanyagolom jó pár hete. Pasi nélküli létre vágytam már mióta, erre durr, megint beütött az isten nyila.

De most nincs kedvem ezen gondolkodni. Teljesen átadtam magam a várakozás izgalmának. Vajon milyen lesz? Mennyit változott az eltelt évek során? Meg fogom - e ismerni? Hogy fog viselkedni? Mit fogok mondani? Mi a célja velem? Beütöttem a nevét a keresőbe, szinte semmit nem találtam róla. Aztán beütöttem az enyémet - jesszus, nyitott könyv vagyok a világ számára! 

Délelőtt rendezgettem a fotóimat - ő is imád fotózni - kiállításra készülök. Na nem kell valami nagy dologra gondolni, helyi esemény lesz, remélhetőleg kis látogatottsággal. Na igen, ettől is izgulok. Rengeteget fotózok, de nem szívesen osztom meg a képeimet másokkal. Legfeljebb álnéven. Fura érzés, mintha tálcán kínálnám fel magam, pucéran. Mindegy, valahogy túl kell esnem rajta.

Pontos volt. Én is pontos voltam. Annyira figyeltem őt - el ne veszítsem a szemem elől - , hogy csak a hangos dudálás állított meg. Majdnem összeütköztem egy távolsági busszal. 

Vigyorogtunk egymásra, szorosan magához ölelt, megpusziltuk egymást. Mintha sosem váltunk volna el. Elmentünk egy helyi kiskocsmába, amit az ismerőse vezet, és akiről kiderült, hogy én is ismerem, és évtizedeken keresztül nem sikerült vele sem összefutni. Így, hármasban, már jó kis csapatot alkottunk, téma is akadt bőven. Érdekes, csak kávéztunk, meg beszélgettünk, és mégis olyan jól éreztem magam! Igen...mert nem a megszokott volt, nem rutin, hanem valami más, valami új, és ezért izgalmas is. Meg játékos. Visszarepültünk az időben, és olyan idétlenek lettünk, mint amilyenek voltunk tizenéves korunkban. 

Elmesélte, hogy mikor anno szakítottunk, a barátnőim jól elhordták őt mindennek, és soha többé nem álltak szóba vele. Erről nem is tudtam. Utólag is értékelem a csajok szolidaritását.

Azt hiszem, baráti lesz a dolog. Bár még mindig érzek valami barátságon túli akármit is. Majd kiderül. Én tudok várni. Akármi is fog vagy nem fog történni, köszönöm szépen, jól vagyok. 

az én szilveszterem

2011.01.01. 02:07 | gigiblogol | Szólj hozzá!

Végre szabin lehetek. Szinte az egész elmúlt évet végigdolgoztam, pihenés nélkül. Lehet, hogy munkamániás vagyok? Vagy egész egyszerűen csak szeretem amit csinálok. Azért most élvezem az itthonlétet. A gyerekek szétspricceltek, a párom a barátjánál van. Egyedül vagyok. És ez most olyan jó. Nem is vágyom sehova. Hívtak bulizni, többen is. De kimentettem magam. Rádiót hallgattam, olvasgattam, rejtvényt fejtettem. És vártam.

Pár hete egy közösségi oldalon összeakadtam egy nagyon régi ismerősömmel. Középiskolás korunkban futottunk is egymással egy rövid ideig. Próbálom összekaparni a régmúlt emlékeket, igyekszem levakarni róluk a megszépítő időt, de így is rémes - baromira bele voltam zúgva. Bizonytalan önértékelésű csitriként hamar elszúrtam a dolgokat, rettenetesen izgultam minden találkozás előtt, volt, hogy meg sem bírtam szólalni, annyira elöntöttek az érzések. Nem szépítem - a szerelemtől egyszerűen megszűntem "én" lenni, szétfoszlottam, megszűntek az önálló gondolataim, görcsösen igyekeztem valami hülye belső képnek megfelelni, esetlen és suta voltam. És ami most elég ciki - nem emlékszem hogyan és miért lett vége. De az elmúlt három évtized alatt sem sikerült őt elfelejtenem. És most... igaz hogy cseten - be nem áll a szánk. Évődünk, hülyülünk, vigyorgunk, és teli vagyunk mondanivalóval. És olyan furcsán érzem magam. Hevesen ver a szívem. Neki felsége van és gyerekei. Nekem férjem van és gyerekeim. És úgy várom a felbukkanását, mint anno tinikoromban. Tisztára meghülyültem. 

Nem vártam hiába, jött az üzenete. Fénnyel telt meg a szilveszter, a szám csücske az egekig kanyarodott a boldog vigyortól. Néha éreztem, hogy veszélyes vizekre evezünk. És én kívántam ezt a veszélyes vizet. 

Napok óta érett a személyes találkozás kérdése, szinte az első perctől fogva tudtam, éreztem, hogy eljutunk idáig. És most nagyon elbizonytalanodtam. Csak egy szimpla baráti találkozás lesz, és én vetítem bele a múltat? Vagy ez már randi? Hagyjam magam, hogy elvigyenek az érzéseim, vagy próbáljak "baráti" lenni?  Félek. Megírtam neki, hogy nagyon izgulok, Azt írta, ő is. 

Lesz ami lesz. Három nap múlva találkozunk.

 

Címkék: kérdések szilveszter várakozás
süti beállítások módosítása