Nem tudtam aludni az éjjel. Csak forgolódtam. Izzadtam. Aztán fáztam. Aztán ezer féle formában eljátszottam gondolatban a leendő randinkról. Aztán bekapcsoltam a gépemet és cikkeket olvasgattam a randizás "szabályairól", bakikról, meg egyéb marhaságok. Mi a fasz ütött belém, hogy így megkergültem? A párom békésen szuszog, mélyen alszik. A szeretőmet hanyagolom jó pár hete. Pasi nélküli létre vágytam már mióta, erre durr, megint beütött az isten nyila.
De most nincs kedvem ezen gondolkodni. Teljesen átadtam magam a várakozás izgalmának. Vajon milyen lesz? Mennyit változott az eltelt évek során? Meg fogom - e ismerni? Hogy fog viselkedni? Mit fogok mondani? Mi a célja velem? Beütöttem a nevét a keresőbe, szinte semmit nem találtam róla. Aztán beütöttem az enyémet - jesszus, nyitott könyv vagyok a világ számára!
Délelőtt rendezgettem a fotóimat - ő is imád fotózni - kiállításra készülök. Na nem kell valami nagy dologra gondolni, helyi esemény lesz, remélhetőleg kis látogatottsággal. Na igen, ettől is izgulok. Rengeteget fotózok, de nem szívesen osztom meg a képeimet másokkal. Legfeljebb álnéven. Fura érzés, mintha tálcán kínálnám fel magam, pucéran. Mindegy, valahogy túl kell esnem rajta.
Pontos volt. Én is pontos voltam. Annyira figyeltem őt - el ne veszítsem a szemem elől - , hogy csak a hangos dudálás állított meg. Majdnem összeütköztem egy távolsági busszal.
Vigyorogtunk egymásra, szorosan magához ölelt, megpusziltuk egymást. Mintha sosem váltunk volna el. Elmentünk egy helyi kiskocsmába, amit az ismerőse vezet, és akiről kiderült, hogy én is ismerem, és évtizedeken keresztül nem sikerült vele sem összefutni. Így, hármasban, már jó kis csapatot alkottunk, téma is akadt bőven. Érdekes, csak kávéztunk, meg beszélgettünk, és mégis olyan jól éreztem magam! Igen...mert nem a megszokott volt, nem rutin, hanem valami más, valami új, és ezért izgalmas is. Meg játékos. Visszarepültünk az időben, és olyan idétlenek lettünk, mint amilyenek voltunk tizenéves korunkban.
Elmesélte, hogy mikor anno szakítottunk, a barátnőim jól elhordták őt mindennek, és soha többé nem álltak szóba vele. Erről nem is tudtam. Utólag is értékelem a csajok szolidaritását.
Azt hiszem, baráti lesz a dolog. Bár még mindig érzek valami barátságon túli akármit is. Majd kiderül. Én tudok várni. Akármi is fog vagy nem fog történni, köszönöm szépen, jól vagyok.
