Reggel vele kezdem a napot, és este vele fejezem be. Neki mondtam el először, milyen gondok nyomasztanak. Általában kurva zárkózott vagyok, otthoni problémáimat se osztom meg soha mással. Neki - úgy éreztem, elmondhatom. Nem mondott fellengzős szavakat, nem kérdezett semmit. Próbált a maga sajátos módján jó kedvre deríteni. Sikerrel. És teljesen meghatódtam, mikor megcsörrent a telefonom - ő hívott. És jött. És magához ölelt. Puha, meleg, óvó volt az ölelése. A mellkasába fúrtam a fejem, és szerettem volna örökre így maradni. Már nem láttam annyira feketének a világot.
K. továbbra is rendületlenül ír, követelőzően, szemrehányóan. Megírtam neki is, hogy mi történt a családban, hogy érzelmileg totál taccson vagyok, és hogy egyszerűen nincs erőm ahhoz, hogy a szemrehányásaira reagáljak. Reakció: szeretne hozzám bújni. Megírtam neki, hogy bocsi, de kivételesen most nekem van szükségem arra, hogy valakihez odabújjak.
