Ilyen őrültséget, hajnali nyolckor randizni :)
Nem tehetek róla, de napok óta nem tudom letörölni a vigyort az arcomról :) Állandóan ő jár az eszemben, képtelen vagyok másra koncentrálni, és képtelen vagyok komoly képet vágni. Pedig közben folyvást nő bennem a feszültség. Én, aki hétalvó vagyok, napok óta éberen forgolódok az ágyamban :)
Nagyon vártam a reggelt.
Most is pontos volt, magamban teljesen meghatódtam tőle. A puszija is olyan jól esett, hogy szinte elbőgtem magam a vágytól.
Hülye vagy - mondogattam magamnak - öregasszonyként hogy vagy képes ilyen érzésekre?
A legborzasztóbb, hogy átlát rajtam. Szerintem minden rezdülésemet veszi. Mondhatok én akármit a felszínen, pontosan tudja, mi zajlik a mélyben. És ettől teljesen zavarba jövök, bizonytalanná válok. Persze próbálom én megjátszani az erőset és a bátrat és a határozottat, de egyre nehezebben megy.
Autóval nem tudtunk felmenni a hegyre, ezért gyalog indultunk neki. Néha magához ölelt, amitől még jobban zavarba jöttem. Én már végképp nem tudtam eldönteni, hogy ez a "barátnak" szólt csak, vagy...
Gyönyörű volt a táj, itt tartotta még magát a tél, minden csupa hó. A Stációk is a helyükön álltak, a kis kápolna ragyogott a reggeli napsütésben. Lefényképeztük amit akartunk, lopva lefotóztuk egymást is :)
A visszafele úton sokat beszélgettünk. Mondtam neki, zavar, hogy sosem tudom, mikor gondol valamit komolyan, és mikor hülyéskedik. Csak nevetett, azt válaszolta, nem szereti ha könnyen kiismerhető.
