továbbra is sokat beszélgetünk és egyre mélyebbre jutunk egymásban mi lesz ha a mocsár mélyére süllyedünk? Egyre provokatívabbak a szavak, a kérdések, és nem akarok csapdába esni. Legszörnyűbb rémálmaim egyike, hogy kiadom az érzéseim, ő mélyen a szemembe néz, majd hangosan nevetve közli, hogy csak játék volt az egész. És fordítva is megtörténhet, ha én nem hiszek az ő érzéseiben. Miért ilyen nehéz ez? Miért izgat fel ennyire ez a játék? Miért akarom ennyire, hogy szeressen? Én miért szeretem ennyire? és miért félek elhinni, ha nem játék?
Említette, hogy megtalálta a blogomat, egy pillanatra megállt bennem az ütő, és ami még rosszabb, spontán visszakérdeztem, hogy melyiket. Nem kellett volna. Mert most már tudja, hogy van több is. Főleg, hogy még húztam is vele, hogy sok van, mert grafomán vagyok. Sőt, róla is írok egyet. Kíváncsi - én is az lennék - de nem fogom neki megmutatni ezt a blogot. Elsüllyednék szégyenemben :D Vagy sosem mernék többet a szeme elé kerülni. Mondtam azt is, hogy az én lelkemnek mindig lesznek rejtett zugai. (de még nem biztos).
Istenem, ha tudná, mennyire vágyom az ölelésére, a csókjára! És félek, hogy tudja. És félek, hogy ki is fogom mondani. És szeretném kimondani.
"- látlak (mondta M.)
- én is látlak (mondtam én)"
Tényleg, játszák még valahol az Avatar c. filmet?
