Reggel nem akartam felébredni. Tegnap este elhatároztam, hogy Róla fogok álmodni. És tényleg megjelent az álmaimban. Háromszor is találkoztam vele:
- kisgyerekként egy plüssmackót téptünk ki egymás kezeiből, és ordítoztunk egymással. Kiszakadt a maci karja, és elsírtam magam. Odalépett hozzám, átölelt, arcát az arcomhoz dugta.
- kamaszok voltunk, és egymást átölelve álltunk a Bazilika előtt.
- felnőttként egy erdőben sétáltunk, kézen fogva. Majd megjavította a számítógépem egerét.
Mindig a homályból lépett elő, váratlanul. És váratlanul tűnt el ismét a homályban.
...
Rettenetesen izgulok, már megint. Mert lehet, hogy holnap találkozunk. Félek, hogy amikor megölel és megpuszil, nem fogom tudni elengedni. Attól is félek, hogy józanul le fog magáról hámozni. Tudom, hogy ez lenne a helyes, de...
Szeretem.
