0:50: már szombat van... és én visszatérek egy kicsit a hétfőre. Ott hagytam abba, hogy M. azt mondta, óvszerről ő gondoskodik. Kuncogtam.
Még most sem hiszem el, hogy megtörtént. Pedig nem álmodom. Elvitt. Hozzájuk. Senki nem volt otthon. Kávé. Beszélgetés. Zavar. Részemről se kép, se hang. Egyszerűen képtelen voltam felfogni. Behúzott a gyerekszobába, és még akkor sem értettem semmit. Aztán az ölébe vont. Puhán megcsókolt. Kezdett derengeni valami.
- itt? nem ciki? - kérdeztem halkan.
- részemről megvan az 50 % - súgta - a többit te döntöd el.
- hozzáteszem az én ötvenemet - suttogtam rekedten.
Ilyen izgatottan már nagyon régen szeretkeztem. Annyira vágytam erre az egészre, mégis olyan váratlanul ért. Belepett valami puha köd, részeges boldogság. Alig emlékszem valamire.
Muszáj lesz megismételni.
