Egyszerűen fogalmam sincs, hogy fogjak hozzá az íráshoz. Kavarognak bennem az érzések ezerrel :) Még most is remeg a lábam, hevesen dobog a szívem, és szeretném, ha megállna az idő.
Igen, ma is találkoztunk, a hétfő a mi időnk. Keretek közé zárt boldogságos - lepkeszárnyas együttlét. Kézsimogatás. Én az övét, ő az enyémet. Kellemes borzongás. Vágy az ölelésére. Beszélgetés. Egy kávé és pár korty tonic. Mégis részegnek érzem magam. Hallgatom. Alig tudok figyelni - pedig akarok - a hangja elringat, messzire visz. Nem akarok hazamenni. Jó vele. És ez a jelen. Szeretnék az ölébe kucorodni. Szeretném megsimogatni. Szeretnék vele szeretkezni. Hétfőn vagy kedden vagy szerdán vagy csütörtökön vagy pénteken vagy szombaton vagy vasárnap. Tudom. Hétfő. Így is.
Búcsú. Puszi. Puszik. Száj. Ölelés. Odabújás. Az első csók. Harmincegy év után. Szédülés. Zavar. Akarás. Ölelés. Simogatás. Elengedés. Nehéz. Gödörbeesés. Eltaknyolás. Otthon. Gyerek alszik.
